Majd a legvégén azt mondom: "Küldetés teljesítve"

-Mikor kezdődött?

-Ezt nem tudom megmondani pontosan. Valahogy olyan 4-5 éve. Akkor kezdtem el egyre jobban "befelé" figyelni.

-Értem. De nem volt egy olyan reggel, amikor úgy keltél fel, hogy "Na akkor mostantól én minden nőnek segítek..?"

-Ez most kiábrándító lesz, de nem igazán. Mindig is nagyon nyitott és segítőkész ember voltam, aki sokszor túlzottan is maga elé helyezte mások érdekeit...Szerencsére ma már tudom, hogy csak akkor tudok igazán adni, ha én vagyok az első magamnak.

Ez a beszélgetés az én fejemben zajlott ma reggel, ahogy a tévéfelvételről jöttem. Álmodoztam. Elképzeltem, hogy már nagyon ismert és híres vagyok, és tényleg rengeteg nőnek változtattam meg az életét, és interjút készítenek velem arról, hogy mégis hogyan sikerült rátalálnom erre a kincsre, ami belülről tüzel. Ilyen vagyok. Menhetetlenül álmodozós. Rengetegen mondják rólam,hogy nem ebben a világban élek. Csakhogy szerintem mindenkinek más ez a világ. Mindenki a saját tapasztalatai alapján néz a világra. A kedvenc mondatom is a Hamupipőke című meséből van: "Úgy látta a világot, amilyen lehetne, nem amilyen.

Rátalálni arra, ami mániáddá válik, ami miatt éjszakázol, évekig spórolsz, minden pénzedet külföldi könyvekre és képzésekre költöd, nem mész társaságba, mert csak dolgozol és tanulsz, feladod a hétvégéidet- rátalálni egy ilyen ikigaira az kincs. Tudom, hogy az. És sokak szerint nem egyszerű, ezt nem is vitatom, viszont mindenkinek van valamije! Ha figyelsz belülre, és elkezdesz a gondolatok helyett érezni, akkor egy idő után kialakul.Légy türelmes!

Olyan fura, mert ma már egyáltalán nem félek beszélni emberek előtt. Rettenetesen erőssé és bátorrá tesz az a valami, ami kikívánkozik belőlem.

Ez vitt ma engem el az első tévés szereplésemig. Lesz még több is, azt mondják. Engem csak egy dolog érdekel: hogy adjak, hogy segítsek, hogy minden nőnek megtanítsam azt, amit tudok. 

Csak ekkor tudom majd azt mondani a legvégén: "Küldetés teljesítve".